Az automata váltó működése

Az automata váltó működése

A felszín

Az átlagos autóvezető csak az automata sebességváltó előválasztó karjával találkozik – amely nem feltétlenül a kardánboxon található, hanem olykor a korámányoszlop mögött, de vannak autómárkák, amelyeken elegáns tárcsa vette át a kar szerepét. Akárhogy is legyen, a vezető a következő fokozatok közül választhat: P (parkolózár), R (hátramenet), N (üres) és D (direkt, előremeneti). A korszerű automata sebességváltók kulisszáján van egy + – jelzésű rész is: amennyiben a váltókart áthúzza ide a vezető, azt előre és hátra mozgatva maga válthat sebességet.

A Gép

Az automata sebességváltók esetében a motor és a váltó között kapcsolatot a kuplungszerkezet helyett a konverter biztosítja, amelynek lelke két egymással szembefordított lamellás kerék. A motorhoz közelebb eső a turbinakerék, a másik pedig a szivattyúkerék. A motor beindítása után, amikor az előválasztó kart D fokozatba tesszük, a turbinakereket megforgatja a motor kihajtótengelye, az áramló olaj pedig a szivattyúkereket hozza mozgásba.  A turbinakerék és a szivattyúkerék között egy náluk kisebb méretű, ún. vezetőkerék foglal helyet, amely az olajáramlás erősségét szabályozza. A szivattyúkerék is megforgat egy tengelyt, amely a motor nyomatékát az ún. napkeréken keresztül az automatikus váltó mechanikus részéhez, a váltást végrehajtó a bolygóműhöz, amelyben a hidraulikus működésű, soktárcsás kuplungok továbbítják a meghajtást a bolygómű különböző egységei – pl. a bolygókerekek, koszorúkerekek – felé. A váltási pont elérésekor az egyes fokozatnak megfelelő bolygóművek hajtása szétkapcsol, a másodiké pedig össze – és így tovább az utolsó előremeneti fokozatig. A hátramenet kapcsolására egy külön fogaskerék szolgál.
N (üres) fokozatban a turbinakerék nem forog, ebből következően a váltó többi alkatrésze sincs mozgásban. P (parkolózár) állapotban a kihajtótengelyt körmös kapcsoló is fogja.

Az Agy

Az automatikus váltót számítógép vezérli, amely a különböző érzékelőkből (szenzorok) származó jelek alapján hoz működésbe bizonyos elektromos egységeket.
A számítógép a következő paramétereket figyeli folyamatosan: a jármű sebessége, a motor fordulatszám, a gázpedál pozíciója, a váltó behajtó tengelyének fordulatszáma, a közbenső tengely fordulatszáma, a váltókar helyzete, a féklámpa kapcsolójának helyzete, a hűtőfolyadék hőmérséklete, valamint a váltóolaj hőmérséklete. A legmodernebb automata sebességváltók számítógépe a külső hőmérsékletet is figyeli annak érdekében, a váltó által a kerekekre juttatott nyomatékot megfelelően szabályozni tudja, elkerülendő a jeges útfelületen történő megcsúszást.

A Közeg

A szénhidrogén alapú összetevőkből és különféle adalékokból álló, nagy viszkozitású automataváltó-folyadék (ATF) – kis túlzással – körülbelül olyan fontos a váltószerkezetnek, mint az emberi szervezetnek a víz. Az ATF-nek több funkciója is van egyszerre: biztosítania kell az áthajtást a konverternél, el kell látnia a vezérlést, valamint megfelelő kenést kell nyújtania a kopó alkatrészeknek. Mindezt pedig magas hőmérsékleten kell tennie, felhabzásról szó sem lehet.
Az sebességváltó-folyadék szintjének ellenőrzése nagyon fontos, hiszen ha az a kritikus határ alá kerül, rövid úton tönkremehet a sebességváltó. Az ellenőrzéshez külön nívópálca áll rendelkezésre, ha ilyen nincs, akkor az olajszint-csavar szemrevételezésével állapítható meg az olajszint – sajnos csak a szervizben.